Minden reggel a BKV kétes hírű szolgáltatásait használva jutok el a munkahelyemre. Általában a Gellért téren szállok át, ahol a buszra várva szoktam figyelni a piros lámpánál sorakozó autósokat.
Ezek között akadnak igazi kormány-zsonglőrök is! Csak néhány tipikusat kiemelve:
- Reggelizik: egyik kezében folyamatosan egy szendvicset tart, a másikat igyekszik elosztani a kormány, a váltó és az anyósülésen található ásványvíz között.
- Olvas: még meg sem állt a piros lámpánál, máris a kormányra fektetett napilapra vagy egyéb irományra koncentrál.
- Telefonál: manapság mindenki rendkívül fontos emberré vált, a nap minden szakában jönnek a mobilhívások. Sajnos headszet-re vagy kihangosítóra még a drágább autótulajdonosnak sem futja, ezért vagy a válla és a füle közé próbálja - több-kevesebb sikerrel - beszorítani a telefon, vagy kénytelen egyik kezét a telefonnak szentelni. Persze az utóbbi a gyakoribb.
- Még alszik: nem sikerült teljesen felébrednie, egyszerűen le van lassulva. A szemét dörzsöli, vagy épp a piros lámpánál történő kényszerű várakozást használja ki egy kis pihenésre.
Hogy mi történik, amikor a lámpa zöldre vált? Embere válogatja. Akinek csak fél keze szabad, az egy kézzel próbálja egyszerre a kormányt is fogni, valamint gyors egymásutánban egyesbe, majd kettesbe tenni az autót. Aki újságot olvas vagy alszik, az sokszor csak késve veszi észre, hogy elindult a sor.
Az eredmény: a kocsisor lassan indul, az autók közötti helyek hatalmasak, néha 3-4 autó is beférne. Kb. másfélszer annyi autó átjuthatna, ha mindenki a forgalomra figyelne, és a zöld lámpánál időben elindulna. (Próbálnák ugyanezt pl. Athénban eljátszani, ahol egy másodperc bénázás után öten dudáltak rám, hogy haladjak!)
Hogy ez engem miért zavar, ha úgyis busszal járok? Mivel ott nincs buszsáv, az én buszom is a sorban dekkol, emiatt minden reggel kicsit tovább bámulhatom a csigalassan induló, reggeliző, telefonáló, újságot olvasó autósokat.
